Svensk ordbok 2009, webbversion
u
`
tfå
verb
utfick ~tt
,
pres.
~r
ut|får
●
ofta lös förb., se
få ut 1
erhålla
formellt
Noll
utfå skadestånd
lönen utfås i kontanta medel
utfå ngt
sedan början av 1300-talet
Skåne-Lagen
fornsv.
utfa
Subst.:
vbid1-381963
utfående