Svensk ordbok 2009, webbversion
lös
`
kekarl
el.
lös
`
kerkarl
lös
`
kerkarl
substantiv
~en ~ar
löske(r)|karl·en
●
lösdrivare
åld.
psykol.
yrk.
sedan 1612
till fornsv.
lösker
’lös; ogift’ och
karl
; jfr
lönskaläge