Svensk ordbok 2009, webbversion
flabb
`
a
verb
~de ~t
flabb·ar
●
skratta högljutt och obehärskat
vard.
komm.
gapflabba
de flabbade och lät flaskan gå runt
flabba (åt ngn/ngt/SATS)
sedan 1894
till
2
flabb
Subst.:
vbid1-150656
flabbande
;
2
flabb