Svensk ordbok 2009, webbversion
bö
`
tfälla
verb
bötfällde bötfällt
,
pres.
bötfäller
böt|fäll·er
●
döma till böter
jur.
den försumlige läkaren bötfälldes
bötfälla ngn/ngt
sedan 1852
Subst.:
vbid1-129606
bötfällande
,
vbid2-129606
bötfällning